Mogyoród története

A falu neve a mogyoróval, illetve a mogyoróbokorral kapcsolatos, hiszen mogyoród jelentése: „mogyoróban gazdag”. Mára már csak néhány mogyoróbokor maradt a község területén. Ezek közül egy a plébánia udvarában található.

A településnév történelmi dokumentumokon több formában is megjelenik: hazai oklevelekben Mogyoród néven, török adólajstromokon „Magoród”-ként, „Mogyorós”-ként, külföldi, egyházi okleveleken pedig mint Monorond, Mangerat, Munerod, Mamorade.

A mogyoródi csata

A mogyoródi csatához kapcsolható, korban legközelebbi fennmaradt írásos emlék egy német császári oklevél 1074 végéről, mely ugyan a hely megjelölése nélkül, de Salamon vereséges ütközetéről is tudósít. Időben a következő forrásunk, mely a csatához kapcsolható maga a Képes Krónika, melynek leírásából a következők állapíthatók meg.
A közvetlen környék egyetlen jelentős lakott helye Zymgota (Cinkota), melynek közelében van Monorod („mogyoróban gazdag”) hegy, ennek oldalában zajlott le a csata. A harcok helyét csak a csata után keletkezett tömegsír megtalálása esetén lehetne pontosabban behatárolni, mivel az egykori leírás a ma fennálló terepviszonyokra (leginkább az erdők és rétek elhelyezkedése miatt) nem alkalmazható megbízható mértékben.
A csata előtt még Vácott megígérte Géza herceg, hogy győzelem esetén felépítteti a Váci Püspökség Székesegyházát Szűz Mária tiszteletére. László herceg közvetlenül az ütközet előtt – a látomásainak hatására – tett hasonló tartalmú fogadalmat Szent Mártonnak, egy, a csata helyén építendő egyházról.
Az ütközet előtt Géza és László hercegek – ez utóbbi javaslatára – jelvényeiket megcserélték, így tehát megtévesztették az ellenfelet, akik már tudták Lászlóról, hogy jobb stratéga, mint Géza herceg. Az ellenfél ennek a cserének következtében olyan végzetes hadvezetési hibát követett el, mely a hercegeknek juttatta az évtizedes vitát eldöntő győzelmet.
A csata után a templom felépült a zsákmányból, Szent Márton tiszteletére.
A Képes Krónika adatait átültetve a mai időszámításra, egyértelműen 1074. március 14. péntek határozható meg az ütközet időpontjaként.

A megépített létesítmény egy templom volt, amelyhez egy monostor is csatlakozott. A Képes Krónika leírása alapján magát a Monostort, és annak apátját, csak 1235-ben említi először egy pápai oklevél. Tudván azonban, hogy az ilyen fogadalmi templom az istentiszteletek megfelelő, napi elvégzésére épült, és lakatlan helyen, ennek feltételei nem voltak biztosítottak. Ezért, mindig csatlakozott a templomhoz egy monostor, amelynek szerzetesei végezték a szertartásokat, és gondozták az épületet; ez viszont magával hozta a Monostor melletti település kialakítását is.

Az épületek pontos helye Mogyoród esetében annyira behatárolható, hogy a mai település Klastromdomb, Templomhegy, illetve Kővár nevű részén keresendő, de a XVIII. -XIX. századi építkezések következtében jelenleg semmilyen rom nem látható. Amint azt ásatások bizonyítják, a XI-XII. században egy kisebb templomot építettek fel, ezt hamarosan elbontották, és falait a háromhajós templom egy részét, mint alapot hasznosították. E háromhajós templom északi oldalán állt a kolostor, ennek alapfalait azonban terepszint módosítás miatt már nem lehetett azonosítani.
A monostort kiszolgáló jobbágyok faluja rendszerint a Monostor hegyének vagy dombjának aljában kapott helyet, ahol házaikon kívül saját temetővel, néhol külön templommal is rendelkeztek. A hívek lelkipásztori ellátása – annak ellenére, hogy a Monostorokban papok is éltek – általában egyházmegyés papok feladata volt. Bár ismerünk olyan eseteket is, amikor az egyes településeken lakó szerzetesek a plébánia vezetését is felvállalták.
Mogyoród esetében – figyelembe véve a helyi domborzati és vízrajzi adottságokat – a középkori falu helyét a mai Dózsa György út mentén, és környékén lehet meghatározni, temetőjének helye talán a mai plébániatemplommal szemben, a patak és a Dózsa György út között, a Kisköz nevű átjáró közelében kereshető.

mogyorod_turisztikai

2019 © bd-tech.hu – Minden jog fenntartva