Legtöbb pince bejárata elé a kitermelt kövek nagyobb darabjaiból—megfelelő kőfaragással—présházat építettek. Valamennyit vastag faajtóval és a vasaláson lelógó nagy lakattal, továbbá a hozzáillő pincekulccsal látták el . A bortermelési gyakorlat szerint a szüret után a borseprőt és a törkölyt kihordták a szőlő közé, szétterítették és bekapálták. Így visszajutottak a talajba a borélesztő sejtek. A szabad természetben megtalálható élesztősejtek így az évszázadok alatt felszaporodtak a szőlő talajában. Az élesztősejtek a porral együtt felkerülnek, megtapadnak a bogyóhéjon, s amikor a szüretkor a fürtöket leszedik és beviszik a kádakba, egyben bevitték az apró láthatatlan élesztősejteket is. A határban feldúsult élesztősejtek közt különböző változatok is kialakulnak, olyanok is amelyek a borkészítés szempontjából különleges tulajdonsággal rendelkeznek.
Kifejlődtek a hidegtűrő, és a magas szesztartalmat elviselő élesztőfajták. A borélesztők többsége általában 13 és 30 ͦC közötti hőmérséklet mellett tudja kifejteni hatását. Itt a mogyoródi határban azonban előfordulnak különleges, hidegtűrő élesztőfajták is, amelyek jóval hidegebb mustban is erjeszteni tudnak, 7-8 ͦC-ig működőképesek. Továbbá előfordulnak olyan élesztőgombák is, amelyek az átlagosnál magasabb szeszfokot is elviselik és jóval erősebb bor kiérlelését is lehetővé teszik.
2019 © bd-tech.hu – Minden jog fenntartva